Sokak számára szívmelengető a toszkán vagy provance-i vidék látványa, ám nem kell messzire mennünk, ha elbűvölő, az ember által már részben megművelt, de a természet szépségeit is magán hordozó, ízléses kultúrtájon szeretnénk legeltetni szemeinket. Ráadásul ez az a táj, amelyet otthonunknak mondhatunk, saját hazánk szelíd, lankás dombvidéke: a pannon táj.

Ha valaki Magyarországon páratlan természeti kincsek után kajtat, az bizony eltart egy darabig. A bevezetőben is olvasható, nem vagyunk túlzottan eleresztve szilaj bércekkel, de azért nyitott szemmel járva az ember belebotlik egy-két olyan értékbe, ami a maga nemében páratlan. Úgy gondoltam, hogy ezúttal a sasbérceket emelem ki az érdektelenség ködéből...

Az ország egyik legszebb, és Európa egyedülálló tája a Tapolcai medence a tanúhegyekkel. Sok költőt megihletett, és számos monda fűződik keletkezéséhez.
Az egyik szerint a Badacsony tágas fennsíkján élte mindennapjait Balaton, az utolsó óriás lányával, Haláppal. Jó viszonyban voltak a hegy lábán élő emberekkel, Halápnak játszótársa is akadt közöttük. A fiatal emberleány azonban gyorsan felcseperedett és végleg elhagyta óriás játszópajtását. Halápot hamar elemésztette a bánat, amit az egyedüllét miatt érzett. Miközben Balaton leánya síremlékét építette egy nagy kőre lelt. Emlékezett rá, hogy valaha réges-régen ez a kő a sellők oltára volt. Amint megemelte, elveszítette egyensúlyát, és a súlyos teher maga alá temette. Az elmozdított kő alól víz tört föl és csak folyt megállíthatatlanul. Míg egy napon az emberek arra ébredtek, hogy a hegy lába előtt szelíden hullámzó tó ringatja lágyan a Nap sugarait. A nagy vizet azóta is Balatonnak hívják.

 "Magyarország mérsékelt éghajlatú ország.
Magyarország a mérsékelt szépségek országa.
Nincsen tengere,
mint a legtöbb európai országnak,
nincsenek örök hóval födött hegyei,
zúgó nagy vízesései.
A nagy folyók csak keresztülpántlikáznak
testén;
nem itt erednek, a tengert
idegen tájon érik el.
Miért szép mégis ez az ország nekünk?
Amiért az édesanya szép a gyermek szemében:
Hogy az övé,
s hogy egyetlen.
E táj dajkál és fölnevel,
anyanyelvet ad, megtanít beszélni.
Ez a föld a mi szülőföldünk,
egy kis világ maga!"

Írta Tüskés Tibor Magyarország című könyvében. Szerencsére egyre többen gondolják úgy, hogy nem kell feltétlenül külföldre utaznunk ahhoz, hogy megkapó tájakat, érdekes népszokásokat, kultúrát találjunk. Sokan vannak, akik minden évben valamelyik híres tengerparton lejtőznek, de nem csodálták még meg pl. az Aggteleki Nemzeti Park barlangjait, vagy nem látták a pécsi ókeresztény emlékeket. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne utazzunk távoli tájakra, csak azt, hogy mindezek mellett szánjunk időt és energiát arra, hogy gyakrabban nézzünk körbe a saját "házunk táján" is. Rá fogunk jönni, hogy a világnak egy elbűvölően színes, és látnivalókban gazdag részén élünk. Tanuljuk meg értékelni!