Sokak számára szívmelengető a toszkán vagy provance-i vidék látványa, ám nem kell messzire mennünk, ha elbűvölő, az ember által már részben megművelt, de a természet szépségeit is magán hordozó, ízléses kultúrtájon szeretnénk legeltetni szemeinket. Ráadásul ez az a táj, amelyet otthonunknak mondhatunk, saját hazánk szelíd, lankás dombvidéke: a pannon táj.

Tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság milyen helyzetben van. Sajnos nem tanulunk a történelemből, és nem nézünk szét máshol, olyan államokban, ahol rájöttek, hogy az igazi sikert azzal lehet elérni, amire az országnak a legjobb adottságai vannak. Magyarország amióta csak létezik, agrárország. Voltunk már egy elnyomó hatalom éléskamrája is, pedig akkor még azzal is rendelkeztünk, ami mára már nincs: a Kárpátok ásványi kincsekben gazdag koszorújával. Aztán változtak az idők, és úgy gondolták, nekünk a vas és az acél országává kell válnunk. Mint azt tudjuk, történelmi léptékkel mérve ez az ötlet hamar hamvába holt, egy egész ideológiai rendszerrel együtt. Napjainkban az unió globalizált világában próbálunk olyan termékekkel, szolgáltatásokkal előrukkolni, amelyekkel nehéz megnyerni az "összenyitott piacon" belüli ádáz versenyt. Közben a gazdáink könyörögnek támogatásért, ha nem kapnak - márpedig ez gyakran van -, ekkor tűntetnek, és egyre többen hagyják fel a gazdálkodást földjükön, ahol sok esetben generációkkal korábban kezdtek bele a termelésbe (pedig mezőgazdasági termékekre, élelemre egyre nagyobb szükség lesz a világban, de hát a piacgazdaság kegyetlen elosztási szabályai ezt folyamatosan megvétózzák, ami miatt milliók éheznek).
Ilyen helyzet mellett kész csoda, hogy Magyarországon még láthatunk szépen megművelt földeket, kultúrált vidékeket.
Ki tudja, meddig gyönyörködhetünk még a pannon tájhoz tartozó, napsütötte lankákon elterülő szőlőültetvényekben, a zöldellő erdőkben, a hullámzó füvű, aranysárga rétekben, a gondozott szántóföldekben.
Ahogy azt Végel László írja: "A pannon táj szelíd, nem tör be az ember lelkébe". El is megyünk mellette sokszor, nem fogjuk fel, milyen szép vidéken élünk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.